Pythonnal végezhetsz egyszerű matematikai műveletekkel számolásokat, pont mint matekórán, csak a megfelelő jelekkel

print(3 + 2)
print(3 – 1)
print(3 * 2)
print(6 / 2)

Fontos: az osztás (/ jel) Python 3-ban már lebegőpontos megoldást ad vissza, tehát sokszor megjelenik a .0 is.
Ami új lehet, az a maradékos osztás. Ezt % jellel írjuk de nem százalékot jelent, hanem a maradékos osztás operátora. 

print(16 % 5)

A kimenet 1 lesz, mert a 16-ot ha elosztjuk 5-tel, az ugyan megvan benne háromszor, de a maradék 1 lesz. Ezt nagyon sokszor használjuk, így lehet ellenőrizni, hogy egy szám osztható-e maradék nélkül. Ha valami osztható, akkor 0, ha nem, akkor valami más. Páros-páratlan ellenőrzésnél is szuper lehetőség lesz majd. 
Az egész osztást // jellel írjuk: 

print(7 // 2)

Itt a kimenet 3, mert nem írja ki a tizedes részt, csak az egész részt tartja meg. 

A hatványozás jele a **:

print(2**3)

kimenet: 8. Ez azt jelenti: 2 a 3. hatványon, az eredmény pedig 8.

Eddig mi adtunk meg a programban értékeket. De sokkal izgalmasabb, ha a program a felhasználótól kér be adatot. Erre való az input().

Egyszerű adatbekérés

input(„Mi a neved?”)

Ilyenkor a Python megáll, és várja, hogy a felhasználó beírjon valamit. De ha csak bekérjük az adatot, attól még nem történik vele semmi. 

felhasznalo_nev = input(„Mi a neved? „)
print(felhasznalo_nev)

• Mi történik itt?
• A bal oldalon van a változó neve
• Középen az egyenlőségjel

Jobb oldalon az az érték, amit el akarunk tárolni. A felhasználó által megadott adat innentől a felhasznalo_nev változóban lesz, és tudunk vele dolgozni. 

Kérjünk be egy nevet és írjunk is valamit vissza:

felhasznalo_nev = input(„Mi a neved? „)
print(„Szia „, felhasznalo_nev)

Miért ad hibát ez a program?

szam = input(„Adj meg egy számot! „)
print(szam)
print(szam / 2)

Az input() függvényből érkező adat mindig szövegként, vagyis str típusként érkezik meg. Akkor is, ha a felhasználó számot ír be. Tehát, ha azt írja be, hogy 10, azt a Python így értelmezi: „10”, és a szöveget nem tudjuk elosztani kettővel. Át kell alakítanunk a szöveget számmá. Ha egész számmá szeretnénk -> int, ha tizedesjegyeket is szeretnénk – float típusú számra lesz szükségünk

bekert_szam = input(„Adj meg egy számot! „)
szam = int(bekert_szam)
print(szam)
print(szam / 2)

vagy

szam = int(input(„Adj meg egy számot! „))
print(szam)
print(szam / 2)

Tizedes számnál ez ugyanígy néz ki, de float kell. Fontos, hogy ha float() típussá alakítunk egy számot, akkor a felhasználónak a tizedesjegyet ponttal kell megadnia, nem vesszővel. (3.14)

szam = float(input(„Adj meg egy tizedes számot! „))
print(szam)
print(szam / 2)

Ha a felhasználó olyat ír bele, ami nem alakítható át számmá, akkor a program hibát fog kiírni. Később majd ezt is megtanuljuk kezelni.

Ez egy összetettebb példa, de most már egyszerű lesz. Kérj be egy számot, irasd ki a megadott számot, majd írasd ki a szám felét, a szám kétszeresét és a szám maradékát 3-mal osztva. 

Kérj be két számot külön-külön, majd irasd ki a kettő összegét

Kérj be a felhasználótól egy számot, majd vizsgáld meg a maradékos osztás segítségével, hogy páros vagy páratlan-e.

• Elfelejtjük átalakítani a szöveget számmá
• int() helyet float() kellene, mert tizedes számot ír be a felhasználó
• A felhasználó vesszővel írja a tizedes számot pont helyett
• A felhasználó nem számot ír be, mégis int() vagy float() átalakítást használunk

Ha ettől részletesebben szeretnél a Python inputról olvasni, keresd meg a hivatalos dokumentációt

Tehát a Python változók segítenek abban, hogy a program ne csak utasításokat hajtson végre, hanem adatokat is kezeljen és újra felhasználjon.

Nézzünk rá egy példát arra, milyen egy változó:

Itt a szoveg egy változó neve. Az = jel azt jelenti, hogy a jobb oldalon levő értéket eltároljuk a bal oldalon levő változóban. Ezután már nem kell leírnunk a teljes mondatot, elég csak ennyit: 

print(szoveg)

A változó tehát nem maga a szöveg, hanem a név, amin keresztül elérjük az eltárolt értéket. 

Például számot:

szam = 30
print(szam)

Ebben az esetben a Python a 30 értéket írja ki. 
Ha a számot tizedes törttel szeretnénk használni:

pi = 3.14
print(pi)

Fontos, hogy a Pythonban a tizedeseket ponttal írjuk, nem vesszővel. Ha azt írnánk: pi = 3,14 print(pi), akor a Python ezt nem tizedes számként értelmezi, hanem akét külön értékként együtt kezeli, ezért a kimenet (3, 14) lesz.

Logikai értéket is tud kezelni. A logikai értékek kétfélék lehetnek: true (igaz), false (hamis)

paros = True

belephet = False

Mindkettőt nagy kezdőbetűvel írjuk. 

A jó változónév legyen beszédes, rövid, de érthető, utaljon a témára. 
Tartalmazhat: betűt, számot, aláhúzást. 
Fontos: nem kezdődhet számmal!

Tehát, ezek jó változó elnevezések:

eletkor = 12

pontszam2 = 88

_teszt = „próba”

ez meg hibás:

2pont = 88

Lehet több szóból is alkotni változónevet. A Pythonban bevett szokás, hogy aláhúzással választjuk őket el:

kedvenc_szin = „kék”

dolgozat_pontszam = 92

Ezt nevezzük snake_case írásmódnak. 

A Pythonban lehet használni nagybetűt is a változónevekben, de a hétköznapi változóknál ezt általában kerüljük. A teljes nagybetűs írásmódot inkább konstansoknál szokás használni:

PI = 3.14

 A Python kis- és nagybetűérzékeny, különböző változónévnek tekinti ezeket:

szam = 10
Szam = 20 

Nagyon fontos, hogy Pythonban a konstans valójában csak szokás szerint konstans. A nyelv nem tiltja meg, hogy később átírd, de ha nem muszáj, inkább ne tedd. 

Technikailag a Python 3 már sok Unicode karaktert kezel, tehát működnek bizonyos ékezetes betűk is, ennek ellenére kezdőként és általános gyakorlatként érdemes kerülni az ékezeteket, mert könnyen okozhatnak kompatibilitási vagy olvashatósági gondot.

tehát jobb így:

varos_nev = „Veszprém” 
mint így
város_név = „Veszprém” 

Vannak  foglalt kulcsszavak, melyeket nem használunk változónévnek, például: if, for, while, def. 
Emellett vannak olyan beépített nevek is, mint a print, type vagy list, melyeket technikailag felül lehet írni, de ezt nem érdemes megtenni, mert később hibát okozhatnak, például

print = 5

De utána a print() függvényedet már számként fogja kezelni a Python, 

Minden változóban valamilyen típusú adat van. A Pythonban ezt a type() függvénnyel tudjuk megnézni

A jelentése: 
str = szöveg
int = egész szám
float = tizedes tört
bool = logikai érték

A Python egyik nagy előnye, hogy dinamikusan típusos nyelv, ami azt jelenti, hogy nem kell külön előre megadni a változó típusát, és ugyanabba a változóba később akár más típusú érték is kerülhet. 

Például:

szoveg = „Python”
print(type(szoveg))

szoveg = 4
print(type(szoveg))

Itt először szöveg lesz benne, utána pedig egész szám. Ez rugalmassá teszi a Python nyelvet, ugyanakkor érdemes kerülni, hogy ugyanazt a változót hol szövegre, hol számra használjuk, mert ettől könnyen zavarossá válik. 

A lényeg: nem maga a változó típusa van előre rögzítve, hanem aktuálisan benne tárolt érték tpusa derül ki futás közben.

Előfordul, hogy egy adatot át kell alakítanunk más típusúvá. Ezt nevezzük típuskonverziónak. 

szam = int(„12”)
print(szam)
print(type(szam))

A kimenete:

12
<class ‘int’>

Ez működik, mert a „12” szöveg számjegyekből áll. Viszont ez hibát fog adni:

szam = int(„Python”)

mert ez nem alakítható át számmá.

A szövegből is lehet tizedestört, például:

szam = float(„3.14”)
print(szam)
print(type(szam))

Számból is lehet simán szöveg:

szam = 17
szoveg = str(szam)
print(szoveg)
print(type(szoveg))

Ez sokszor akkor kell, ha egy számot a szöveggel együtt szeretnénk kiírni. Például ez hibát okozhat:

eletkor = 17
print(„Az eletkorom: ” + eletkor)

mert két különböző adattípust akarok egybefűzni egy + jellel. „Az életkorom: ” – szöveg (str), az életkor – egész szám (int). A + jelet összefűzésre használjuk, de ehhez mindkét oldalnak szövegnek kell lennie. Egy számot nem fűz automatikusan a szöveghez, hibát fog adni. Ezért a jó megoldás:

eletkor = 17
print(„Az életkorom: ” + str(elekor)) vagy

eletkor = 17
print(f”Az életkorom: {eletkor}”)

Ez az úgynevezett f-string, erről majd később lesz szó. 

Ha már szóba került az összefűzés, nézzünk rá még néhány példát:

Szövegek összefűzése:

elso = „szamító”
masodik = „gép”
print(elso + masodik)

kimenet: 

számítógép

Számoknál viszont a + jel összeadást jelent:

elso = 1
masodik = 2
print(elso + masodik)

kimenete:

3

Itt megint a típus a fontos, aszerint értelmezi a Python a + jelet. 

A vátozó értékét módosíthatjuk is:

pontszam = 10
pontszam = pontszam + 1
print(pontszam)

kimenet: 

11

Ez azt jelenti, hogy a változó korábbi értékét is fel tudjuk használni az új érték kiszámításához. Ez majd a későbbi ciklusoknál jól fog még jönni. 

A Python változók az egyik legfontosabb alapelemei a programozásnak, mert ezekben tároljuk azokat az értékeket, amelyekkel a program dolgozik. 

Gyakori hibák változók használatakor: 

• a változónév számmal kezdődik
• szóközt teszünk a változónévbe
• ékezetes nevet használunk
• ugyanazt a változónevet használjuk beépített név helyett, például print
• szöveget és számot próbálunk összefűzni átalakítás nélkül

A Python változók és az alap adattípusok működéséről a hivatalos Python dokumentációban is olvashatsz bővebben: Python.org

Ha kihagyunk egy zárójelet vagy idézőjelet, a Visual Studio Code hibaüzenetet ír. Ilyenkor a program nem fut le, és a terminál jelzp, hogy melyik sorban lehet a hiba. A hibaüzenet átalában így néz ki: 
SyntaxError: unterminated string literal
Ez azt jelenti, hogy valahol nem zártunk le egy szöveget vagy zárójelet. A VS Code azt is megmutatja, melyik sorban érdemes keresni a problémát (izz: at line 2 – azaz a második sorban volt egy aposztróf elhagyás)

A Pythonban a szövegeket össze lehet fűzni a + jellel. Próbáld ki, irasd ki:

print(„számító” + „gép”)

Az eredmény: számítógép. 

Ezt a műveletet string összefűzésnek nevezzük. 

A Python különböző adattípusokat tud kezelni. Az előző példákban már két fontos típussal találkoztunk:

Szöveg (string) – ha az adat idézőjelek között van, a Python szövegként kezeli, például: print(„Hello világ”)

Ha az adat nincs idézőjelben, akkor számként értelmezi, például: print(8+3)

De most nézzük ezt a példát: 

print(„1” + „3”)

Az eredmény: 13 és nem 4 lesz. Ennek az az oka, hogy az idézőjelek miatt a Python szövegként értelmezi a számokat és ezért összefűzi őket. 

Ha számként írjuk őket: 

print(1 + 3)

Akkor az eredmény 4.

A színek is segítenek a kódban. A Visual Studio Code különöző színekkel jelöli a kód részeit.

• A szöveg (string) általában narancsos színnel jelenik meg
• A számok halványzöld színnel látszanak. 

Ez segít gyorsan észrevenni, hogy a program szövegként vagy számként értelmez valamit

Egy sorban keverheted is az adattípusokat: 

print(„Az eredmény:”, 8+3)

A program eredménye: 

Az eredmény: 11

A Python automatikusan szóközt tesz az elemek közé, így a szöveg és a szám szépen jelenik meg együtt. Ez később nagyon hasznos lesz, amikor a program szöveget és számokat együtt jelenít meg. 

A programkódban elhelyezhetünk megjegyzéseket, amelyek segítenek a kód megértésében. A megjegyzések a program futásakor nem jelennek meg, csak a programozó számára hasznosak. 

Egy soros megjegyzés:

# Ez egy megjegyzés

A # jelet Windows alatt például az AltGr + X billentyűkkel lehet beírni. A VS Code általában zöld színnel jelöli a kommenteket, így könnyen felismerhetőek. 

Ha hosszabb megjegyzést szeretnénk írni, két lehetőségünk van:

Az első: minden sor elejére teszünk egy # jelet. 

A második: ha három idézőjel vagy három aposztróf közé írjuk

Kikommentelésnek hívjuk azt ha egy programsort vagy programrészletet ideiglenesen ki szeretnénk kapcsolni. Ilyenkor teszünk elő egy # jelet. 

Ezt a Visual Studio Code-ban máshogy is elérhetjük:

• Edit -> Toggle Line Comment -> egy sort kikommentel
• Edit -> Toggle Block Comment -> több sort kommentel ki. 

Ha véletlenül kikommenteltünk valamit, a Ctrl + Z segítségével visszaállíthatjuk 

Összefoglalás

Ebben a leckében megtanultuk:

• hogyan működik a print() parancs

• hogyan lehet szöveget kiírni

• hogyan lehet számolni a Pythonban

• mi a különbség a számok és szövegek között

• hogyan használhatunk kommenteket a kódban

A programokat valahol meg kell írni. Mi ehhez a Visual Studio Code szerkesztőt fogjuk használni.

Ez egy ingyenes, nagyon népszerű fejlesztői eszköz, amely sok programozási nyelvet támogat, köztük a Pythont is.

👉 Ha még nem telepítetted, itt találsz részletes útmutatót:
Visual Studio Code telepítése 

Ha már telepítetted a VS Code-ot, jöhet a berendezése

➡️ A Python-kód írásához A Visual Studio Code-ban néhány bővítményt is telepíteni kell. Nyisd meg a bal oldali menüsor alján a Bővítmények (Extensions) ikont, majd a keresőmezőbe írd be: python

Python Debugger (Microsoft) – a hibakereséshez szükséges, vagyis segít megtalálni, ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnéd. Kezdőként ez a három bővítmény bőven elég ahhoz, hogy kényelmesen elkezdhess Pythonban dolgozni. 

A mappa megnyitásához kattints az alábbi lehetőségek egyikére:
1. Open Folder
2. Fent a menüsorban: File > Open Folder.

Ezután keresd meg az előbb létrehozott mappát és nyisd meg. Ha minden rendben, az Explorer panelen meg fog jelenni a mappa neve. Ide fogjuk menteni a Python-fájljainkat. 

Miért jó külön mappába dolgozni?

Ez elsőre apróságnak tűnhet, de nagyon hasznos szokás. 

• Nem keverednek össze a fájljaid más dokumentumokkal
• Egy helyen lesz a gyakorlóprogramod
• Később könnyebb lesz több feladatot vagy projektet is átlátni

A programozásban a rendezettség fél siker.

Most készítsük el az első Python fájlunkat. 

• Az Explorer panelen kattints jobb gombbal a mappára.
• Válaszd a New File lehetőséget
• Add meg a fájl nevét: elso_program.py

Nagyon fontos a végén a .py kiterjesztés, mert ez jelzi a számítógépnek, hogy Python programról van szó. Ha elkészült, a fájl meg fog jelenni az Explorer listában és a szerkesztőben is. Most már írhatjuk bele a kódot: 

Első Python program

Írd a fájlba a következő sort: 

print(„Helló világ!”)

Ez a program a képernyőre ír egy szöveget. A print() utasítás a Python egyik legegyszerűbb parancsa. Arra szolgál, hogy szöveget, vagy adatot jelenítsünk meg a képernyőn.

A program futtatása

A Python fájlt többféleképp is futtathatjuk. Az egyik legegyszerűbb, ha a szerkesztő jobb sarkában található kis háromszög alakú gombot használod (▶). Ez a Run Python File gomb. Ha erre rákattintasz, a Visual Studio Code automatikusan lefuttatja a programot. 

Összefoglalás

Ebben a leckében előkészítettük a Python tanulásához szükséges környezetet.

Megtanultuk:

• hogyan nyissunk meg egy mappát a Visual Studio Code-ban

• milyen Python bővítményeket érdemes telepíteni

• hogyan hozzunk létre egy .py kiterjesztésű Python fájlt

• hogyan futtassunk egy programot a ▶ futtatás gombbal

Elkészítettük az első Python programunkat is, amely egy szöveget ír ki a képernyőre. Ezzel gyakorlatilag megtetted az első lépést a programozás világában.