Python

Python print()

Amikor elkezdünk Pythonban programozni, az egyik legelső dolog, amivel találkozunk, a print() függvény. Ez arra szolgál, hogy valamit kiírjunk a képernyőre. Lehet ez szöveg, szám, egy változó értéke vagy akár több adat egyszerre is. 

A Python print azért ennyire fontos, mert ezen keresztül látjuk, mit csinál a programunk. Ha valamit kipróbálunk, ellenőrizni akarunk, vagy egyszerűen csak meg akarunk jeleníteni egy üzenetet, a print() lesz az egyik legjobb barátunk. Olyan, mint a program hangja, ezen keresztül szól vissza hozzánk

python bevezetés – anime lány laptopnál tanul programozni, barátságos python kígyóval

Mi az a print?

A print() egy beépített Python-függvény, amely kiírja a megadott értéket a képernyőre. A legegyszerűbb példa: 

print(„Hello világ”)

A zárójelek közé írjuk azt, amit meg szeretnénk jeleníteni. 

Ha szöveget szeretnénk kiiratni, akkor idézőjelek közé tesszük: 

print(„Szia!”)
print(‘Szia!’)

Mind a két idézőjel (” ” és ‘ ‘ ) is működik. A lényeg, hogy a ugyanazt használjuk nyitásnál és zárásnál is. 

Ha számokat szeretnél kiiratni, számokkal műveleteket szeretnél végeztetni, csak simán zárójelbe kerül a print után

print(12)
print(3 + 2)

Változó kiírása printtel

A print() nagyon gyakran változókkal együtt jelenik meg. 

szoveg = „Ez egy változóban tárolt szöveg”
print(szoveg)

Kimenet: Ez egy változóban tárolt szöveg. 

szam = 30
print(szam)

Kimenet: 30

A print tehát nemcsak közvetlenül megadott értékeket tud kiírni, hanem változókban tárolt adatokat is. 

Python változók illusztráció programozást tanuló lánnyal és különböző adattípusokat jelölő dobozokkal

Több sor kiírása

Ha egymás után több print() utasítást írunk, akkor minden új print új sorba kerül. 

print(„Első sor”)
print(„Második sor”)
print(„Harmadik sor”)

Ez azért van, mert a print() alapértelmezetten a kiírás végére sortörést tesz. De persze képes több értéket egyszerre is kiírni, ehhez csak vesszővel kell elválasztanunk őket egymástól

print(„Név: , „Bori”)
print(„Életkor: „, 12)

Ez akkor is működik, ha az egyik adat szöveg, a másik szám:

nev = „Bori”
eletkor = 12
print(„Név: „, nev, „Életkor: „, eletkor)

 

Szeparátor

A szeparátor (sep) azt szabályozza, hogy mi válassza el egymástól a kiírt elemeket. Alapértelmezetten egy szóköz lesz az elválasztó. 

print(„alma”, „körte”, „szilva”)

A kimenet: alma körte szilva

De ha mást szeretnénk, akkor azt a sep paraméterrel tudjuk beállítani:

print(„alma”, „körte”, „szilva”, sep=” # „)

akkor a kimenet: alma # körte # szilva

vagy 

print(„2026”, „03”, „24”, sep=”-„

akkor a kiírás: 2026-03-24 lesz

Ez a sep paraméter akkor hasznos, ha rendezettebben vagy különlegesebb formában szeretnénk megjeleníteni az adatokat. 

 

A print sorvége: end

A print() alapból a kiírás végére sortörést tesz. Ezt az end paraméterrel lehet megváltoztatni. Alapértelmezés szerint:

end=”\n”

Az \n a sortörés jele. Ha nem új sort akarunk: 

print(„Első”, end=” „)
print(„Második”)

akkor a kimenet: Első Második

 

Tabulátor használata

A tabulátor jelölése: \t

print(„alma”, end=”\t”)
print(„körte”)

Ha több tabulátort szeretnénk: 

print(„alma”, end=”\t\t”)
print(„körte)

Tehát az end azt mondja meg, mi kerüljön a print() sor végére. 

Szöveg és szám a printben

A print() sokkal rugalmasabb, mint a sima összefűzés. 

eletkor = 12
print(„Az életkorom: ” + eletkor)

ez hibás lenne, mert a szöveg és a szám különböző adattípus. Ehelyett ezt viszont működik:

eletkor = 12
print(„Az életkorom: „, eletkor)

 

Ha ettől részletesebben szeretnél a Python inputról olvasni, keresd meg a hivatalos dokumentációt

 

Vidám anime lány számítógépnél grafikát készít, Inkscape alapok tanulása

Ha szeretnél továbbhaladni a Python programozással, lépj a következő leckére: